Elkezdődött az America's Next Top Model 19. évada, mely elől azt sem tudtam, hova meneküljek. A műsor kommerszsége, felszínessége és jelentéktelensége szinte fizikai fájdalmat okozott. Tyra Banks még mindig elhiszi, hogy a szekér nincs megpakolva saját hullájával, ezért húzza és irányítja, amíg csak lehet. Ez az erőlködés pedig az új évad nyitányának minden egyes percében érződött és szánalmat keltett.
Tyra Banks és a CW tévécsatorna úgy döntött, hogy a nézettségcsökkenés megállításának érdekében radikális lépéseket tesz. A 2004-es második évad átlagnézettsége 6,13 millió volt, ami az idei 18. szériára 1,52 millióra csappant. Annak érdekében, hogy nyerjenek legalább egy új tini nézőt, kirúgták a műsor három alapfiguráját, akik teret töltő karakterükkel és profizmusukkal hitelesítették az egyébként évről-évre komolytalanabbá váló tehetségkutatót. Így történt hát, hogy a reality-rajongók megrökönyödve fogadták Nigel Barker, J. Alexander és Jay Manuel távozását. Utóbbi két szakember eleresztését rendkívül bánom, Nigel Barker pedig az utóbbi időben nagyobb arcot mutatott, mint a megboldogult Kim Jong Il, szóval érte nem kár. Viszont egészen a verseny elején mutatkoztak be mindhárman (Barker a második évadban), J. Alexander volt a legszínesebb egyéniség. Rajtuk múlt a legkevésbé a műsor népszerűsége, a rajongók egész egyszerűen imádták őket. Cseréjük tehát fájó, de ha a CW úgy gondolta, hogy ezzel több nézőt toborozhat magukhoz, akkor ugyanolyan szar stratégiát folytat, mint a magyar TV2.
S hogy kiket ültettek a helyükbe? Nos, fanfár és dobpergés egy bizonyos Rob Evans-nek, Tyra által "a világ legvonzóbb férfijának" titulált brit modellnek, akinek nevéről és létéről csak most szereztem tudomást. Egy tipikus tinipicsa-mágnes, tucatfrizura, holdjáró cipő, trendipszilon és felszínes áltökéletesség. A második zsűritag egy nemes egyszerűséggel Bryanboy-nak nevezett divatblogger, akit a Fülöp-szigeteken bizony nagyon szeretnek, Európa viszont még nem hallott róla. De világhírű, állítólag nagyon tud. Igen. Az nem baj, hogy modellekkel maximum csak álmában dolgozott eddig, ő hiteles kritikust tud majd alakítani. Jay Manuel photo shoot director-t pedig Johny Wujek váltotta, akinek arca bármennyire is kamerabarát, vokális készségei fülbántóak. Ilyen szempontból rossz választás volt, de hát Katy Perry-t öltözteti, szóval ő is valaki a divatvilágban. Ezúton is gratulálok, hogy ez volt a mérvadó, nem egy Harper's Bazaar vagy egy tényleges modell. Show business takes it all, as I say. De hát igen, a Vogue Italia is kihátrált mögülük... Kelly Cutrone "legendás fashion PR" maradt zsűritagként, ami egyenrangú egy agyonlövéssel. Rosszindulatú, csak ritkán konstruktív és egy keserű bálna, akinek húsát még az éhező afrikaiak is sugárban hánynák ki. Ő egy négyévados zsűritag, amilyen volt előtte Janice Dickinson, Twiggy, Paulina Porizkova és André Leon Talley is, s ha végigolvastátok ezeket a neveket, Kelly valahogy máris eltörpül, s közel sem ad annyi pluszt a műsor élvezhetőségéhez, mint ahogy azt ők tették.
A műsor a 17. (all-stars), aztán a 18. (brits vs. yankees) évad során elhagyta a valódi tehetségkutatást és jobban kezdett törekedni a show-elemekkel való teletűzdeltségre, az üres grandiózumra, a sztárcsinálásra. A versenyzőknek saját dalukhoz kellett videoklipet forgatniuk, továbbá blogolniuk, színészkedniük és Survivor-ben látott feladatokat kellett végrehajtaniuk. Ezek a néző szórakozását talán fokozták, de a műsor hitelét rontották, nevetség tárgyává tették, ugyanis azt értem, hogy manapság már mindenkinek celebnek kell lennie ahhoz, hogy szóhoz juthasson. Viszont emlékszem, amint a negyedik évad első epizódjában Tyra biztatta a lányokat, hogy ideje letaszítani a Jennifer Aniston-okat a Vogue címlapjairól. Úgy tűnik, a harcot feladva inkább alkalmazkodott, elvégre így csak gyorsabban dagad majd a zsebe. (Aki figyelemmel követte az elmúlt évadokat, amúgy is tudhatja, hogy Miss Tyra Banks úgy hajolgat egyik irányból a másikba, mint a legnagyobb napraforgó egy mezőkövesdi parasztföldön.)
S hogy az évadnyitányról is essen néhány szó. Ez egy casting-epizód volt, amit az utóbbi időben elhagytak a készítők. Hallhattunk szívfacsaró történeteket, boldog sikolyokat, bugyuta flörtöléseket, seggnyalást, és természetesen visszataszító zsűridicsőítést is. De azt dögivel. A jelentkezők számára a modellkedés nem művészet, hanem szereplési vágy és pénzhez jutás, a műsor kommerszségével ezek a szándékok pedig szépen párosíthatók, talán még el sem ítélhetők.
Tyra a közösségi média segítségét is kérte a helyes döntéshozatal érdekében, ezért feldobta a lányokat Facebookra, hogy az ott begyűjtött lájkok és 12 évesek kommentjei kiindulópontot adjanak neki a végső döntésnél. De a Facebook és Skype jelentősége az évad folyamán állítólag csak nőni fog. Ezt én már szerencsére nem fogom kivárni.
Az ANTM tehát felhígult és a tinik szájízére formált macskanyávogás lett. Tizennyolc évad után kaszálni kényszerültem, a néhai élvezhetőség modern felszínességbe csapása egy csöppet sem hatott vérfrissítésként, sokkal inkább csalódásként.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése