American Horror Story S02E01: Kinyíltak az elmegyógyintézet kapui! És a világegyetemé is?

Az American Horror Story csakúgy, mint tavaly, idén is elhozta nekünk az év legérdekesebb sorozattémáját a stábtól megszokott profizmusba burkolva. A vágási technika, a szerkezeti felépítés, a párbeszédek és a vizuális hatások, képek egy olyan világot teremtenek a képernyőre, melyben a tévénéző még nem járhatott. Az FX sorozata egy új út, új hullám, lényegre törő és nem hezitál a pofánkba csapni a legszélsőségesebb emberi(?) drámákat horrorral fűszerezve. Borzongató, élvezhető és az ég áldja a kábelcsatornákat!

Az American Horror Story örök erősségének tartom, hogy a szálakat és emberi történeteket a legkreatívabb és legváratlanabb módon alakítják. 1964-et írunk: Kit (Evan Peters) titkolt házastársi kapcsolatban él egy fekete nővel, Lana-t (Sarah Paulson), a riporternőt és tanító barátnőjét leszbikus szerelem hevíti, Jude nővér (Miss Jessica Lange) éhezik Howard atya (Joseph Fiennes) farkára és ez még csak a kezdet. Érdekes karaktereket sikerült összegyűjteni az elmegyógyintézetbe, a sorozat antologikus felépítésének köszönhetően pedig sok furcsaságot láthatunk rövid idő alatt, a karakterekből mindig a legfontosabb tudnivalókat kapjuk meg, s folyamatosan a legforróbb nyomon járhatunk. Nincs útelágazás, habozás, az ajándékokról hamar leszaggathatjuk a csomagolópapírt.

Már az első pillanatokban láthatjuk, miként tolja meg a sokak szerint bugyiizzasztó Adam Levine újdonsült feleségét, később Evan Peters is élvez egy nagyot nejével hitvesi ágyukban, majd Jessica Lange öltözik vörösbe, hogy csábíthasson. A szexuális túlfűtöttség jellegzetes eleme a sorozatnak, azonban ez a túlfűtöttség néha erőltetettnek tűnik. Például az első évadban akkor éreztem helyénvalóságának kérdőjelét, amikor Ben szeretője Vivienne-nek részletezte, hogy annak férje mennyire krémesnek tartja a punciját, vagy amikor Ben és Vivienne még a leghevesebb viták közepette sem feledkezett meg az élvezhető szexuális életükről.

Ezúttal a szexinek-lenni-akarás már az első képkockákon megnyilvánult, perpillanat a karletépés közbeni szopás jut eszembe legelőször. Mondhatnám tehát azt is, hogy a jóból is megárt a sok. Az American Horror Story néha elcsúszik a szexualitás felesleges túlragozásán, s mondom ezt én, akinek minden második szava, illetve tette hozzá fűzhető. Na de akkor egy hiteles bíró vagyok ebből a szempontból.

Rengeteg rejtéllyel, a jövőben értelmezendő eseménnyel kerülhettünk szembe az első epizódban, egy dolog viszont már most tisztulni látszik: a földönkívüliek alighanem szerves részét fogják képezni a történetnek. Vagy ha ők közvetlenül nem is, lidércekben és hallucinációkban mindenképpen jelen lesznek majd. Szerintem velük kissé megzavarják a téma összhangját, hiszen nem igazán látok összefüggést az 1960-as évekbeli elmegyógyintézet és a rémmodern űrlények között.

Az első évad szó szerinti tiszta szellemességét követően az idei egyveleg hatása szokatlan és nonszensz. Az igazság viszont az, hogy nem is lehetünk biztosak a látottakról alkotott képünkben, hiszen ne feledjük: ez az American Horror Story. Gyakran bizonyosul be, hogy semmi sem az, aminek látszik.