The Walking Dead S03E01-E02

A The Walking Dead-re általában jellemző, hogy epizódonként kb. 25 perc stratégiai, ám monoton akciót, illetve emberi drámát tartalmaz, majd ezt megint kb. 20 perc valódi izgalommal fejeli meg, amikor is rálátást kapunk a történetre, a cselekmények kimenetelére és következményeire.

Az évadnyitány a 25/20-as perclebontást rendkívül jól szemléltette, ezért egy jellemzően feslett epizódot kaptunk. A tavalyi évadzáró rendkívül fordulatosra és akciódúsra sikeredett, az ember már-már a képernyőnek ordított, merre menjen egyik szereplő, merre a másik, hogy túléljék a zombihorda invázióját. Ennek megfelelően egy hasonlóan ütős kezdést vártam, de ha jól sejtem, mindannyiunk nevében elmondhatom: ez elmaradt. Sőt. A történet olyan lassan futott, hogy mindegy lett volna, ha azt mutatják, miként raknak tábortüzet a szereplők, majd alszanak el mellette.

Feltérképezték a börtönt, belefutottak sok-sok élőhalottba (akiket szebben dolgoztak ki idén) és megintcsak az epizód végén kaphattunk orgazmikus feszültséget. Az öreget gyanútlansága miatt elcsípte egy zombi a lábszáránál, Rick pedig azonnal cselekedett: baltával instant módon amputálta a sebzett lábszárt. Továbbá hosszas dilemma után megölte az elítéltek makacs vezetőjét, aki kétszer is kísérletet tett megölésére. Ez mind ügyes írói húzásnak bizonyult, ugyanis Rick karakterére már igencsak ráfért a férfias határozottság, a vezéralakhoz méltó attitűd. A harmadik évadra megemberesedett, jellemét egy sokkal határozottabb vezető felé vitték el, aki racionális döntéseivel meglepően hitelessé vált. Annyi szépséghibát azért csak megemlítenék, hogy Andrew Lincoln szemmeresztgetése még mindig az őrületbe kerget.

A kapcsolatokhoz nem igazán nyúltak az írók. Annyi látszik, hogy Daryl már nem annyira elutasító Carollal szemben és a Lori-Rick házastársi mizéria is a helyére kerül majd idővel. Lori ezúttal sem hazudtolta meg magát anyai képességeiről. A második rész is igazolta, hogy bizony megérdemelte ő azt a rengeteg mémet. Andrea és fekete angyala a két csonka picivel még mindig úton vannak, a harmadik epizód előzetesében belengetett milícia pedig - ha jól sejtem - már rá is talált Rickékre.

Ja, és mintha több lenne a vér. A leváltott title sequence-ért pedig csillagos ötös.

Here Comes Honey Boo Boo S01 - Ilyet még nem láttál

Gyerekek, rekordokat döntő valóságshow-ról beszélünk. A Here Comes Honey Boo Boo nem hogy elverte Mitt Romney és republikánus társainak estjét a FOX és NBC csatornán 18-49-ben, de minden idők egyik legegyedibb televíziós tartalma.

A műsor a hat éves Alana Thompson és családja hihetetlen életét mutatja be, akik a TLC sikerprodukciójában, a gyerekszépségversenyekkel operáló Toddlers & Tiaras-ban emelkedtek ki nem hétköznapi egyéniségükkel. A Thompson-család igazi reality-fenomenon, a műsor minden valóság-rajongónak alapmű.

Nem vagyok a gyereksztárolás híve és abban sem vagyok biztos, hogy hosszútávon a média Alana-ra jó hatással lenne-e, de azt mindenképpen be kell ismernünk, hogy a kis csajban rengeteg lehetőség van. June nem végzett szörnyű munkát, mint anya (ha eltekintünk a szépségverseny-mániájától), Alana személyiségfejlődése pedig roppant érdekes lehetne a tévében. Sőt, tovább megyek. Alana egy magabiztos gyerek, az élet szabadságával pedig teljes mértékig tisztában van. Azt tudjuk, hogy nem lesz Miss America húsz évesen, de ha a média nem hurcolja, hanem lehetőleg megtartja, akkor Alana-ból egyszer maga lehet az amerikai álom. Egy ikon, egy hétköznapi hős, egy példakép. Egy ember, aki kiáll a kisebbségek mellett, álmodozásra és megvalósításra buzdít, egy pozitív karakter mindenkinek.

Meg kell jegyeznem, a TLC bátornak bizonyult, amikor elkötelezte magát a show mellett. Bármennyire is örvendetes a végeredmény, a Thompson-család nem lehetett a legkönnyebb alany egy ilyen elkötelezettségekkel járó produkcióhoz. Viszont a família egyszerűsége, ostobasága, igénytelensége és rossz magatartása olyan komikus (nyilván a készítők által enyhén manipulált, megrendezett) élethelyzetekben lett tálalva viccesen és hitelesen, hogy minden disznólábra harapás, sárban dagonyázás, takonyevés és interjú közben köpés ellenére nem gerjeszt az emberben ellenszenvet. A párbeszédek, a cselekmények, a konfliktushelyzetek kezelése mind-mind olyan állapotokat idéznek elő a családban, amik az átlagember életében aligha fordulnának elő. Úgy is mondhatnám, hogy Thompsonék egy teljesen más szintre emelték a valóságot, ezért ez a valóság érdekes. Bármennyire is más, mint a miénk, érdekes. A TLC pedig gondoskodott róla, hogy nézhető is legyen. És nézhető. Noha szélsőséges, de mindenképpen az emberi szabadságot szemlélteti a reality.

Arra mondjuk kíváncsi vagyok, hogy mi a család véleménye a látottakról, ugyanis azokat offenzíven is értékelhetnék. Persze ez attól függ, mennyire vették egyáltalán komolyan magukat és mennyire voltak tudatában annak, milyen képet is kíván róluk festeni a TLC. Ha tudják és benne voltak, akkor eszesebbek, mint gondoltam.

American Horror Story S02E01: Kinyíltak az elmegyógyintézet kapui! És a világegyetemé is?

Az American Horror Story csakúgy, mint tavaly, idén is elhozta nekünk az év legérdekesebb sorozattémáját a stábtól megszokott profizmusba burkolva. A vágási technika, a szerkezeti felépítés, a párbeszédek és a vizuális hatások, képek egy olyan világot teremtenek a képernyőre, melyben a tévénéző még nem járhatott. Az FX sorozata egy új út, új hullám, lényegre törő és nem hezitál a pofánkba csapni a legszélsőségesebb emberi(?) drámákat horrorral fűszerezve. Borzongató, élvezhető és az ég áldja a kábelcsatornákat!

Az American Horror Story örök erősségének tartom, hogy a szálakat és emberi történeteket a legkreatívabb és legváratlanabb módon alakítják. 1964-et írunk: Kit (Evan Peters) titkolt házastársi kapcsolatban él egy fekete nővel, Lana-t (Sarah Paulson), a riporternőt és tanító barátnőjét leszbikus szerelem hevíti, Jude nővér (Miss Jessica Lange) éhezik Howard atya (Joseph Fiennes) farkára és ez még csak a kezdet. Érdekes karaktereket sikerült összegyűjteni az elmegyógyintézetbe, a sorozat antologikus felépítésének köszönhetően pedig sok furcsaságot láthatunk rövid idő alatt, a karakterekből mindig a legfontosabb tudnivalókat kapjuk meg, s folyamatosan a legforróbb nyomon járhatunk. Nincs útelágazás, habozás, az ajándékokról hamar leszaggathatjuk a csomagolópapírt.

Már az első pillanatokban láthatjuk, miként tolja meg a sokak szerint bugyiizzasztó Adam Levine újdonsült feleségét, később Evan Peters is élvez egy nagyot nejével hitvesi ágyukban, majd Jessica Lange öltözik vörösbe, hogy csábíthasson. A szexuális túlfűtöttség jellegzetes eleme a sorozatnak, azonban ez a túlfűtöttség néha erőltetettnek tűnik. Például az első évadban akkor éreztem helyénvalóságának kérdőjelét, amikor Ben szeretője Vivienne-nek részletezte, hogy annak férje mennyire krémesnek tartja a punciját, vagy amikor Ben és Vivienne még a leghevesebb viták közepette sem feledkezett meg az élvezhető szexuális életükről.

Ezúttal a szexinek-lenni-akarás már az első képkockákon megnyilvánult, perpillanat a karletépés közbeni szopás jut eszembe legelőször. Mondhatnám tehát azt is, hogy a jóból is megárt a sok. Az American Horror Story néha elcsúszik a szexualitás felesleges túlragozásán, s mondom ezt én, akinek minden második szava, illetve tette hozzá fűzhető. Na de akkor egy hiteles bíró vagyok ebből a szempontból.

Rengeteg rejtéllyel, a jövőben értelmezendő eseménnyel kerülhettünk szembe az első epizódban, egy dolog viszont már most tisztulni látszik: a földönkívüliek alighanem szerves részét fogják képezni a történetnek. Vagy ha ők közvetlenül nem is, lidércekben és hallucinációkban mindenképpen jelen lesznek majd. Szerintem velük kissé megzavarják a téma összhangját, hiszen nem igazán látok összefüggést az 1960-as évekbeli elmegyógyintézet és a rémmodern űrlények között.

Az első évad szó szerinti tiszta szellemességét követően az idei egyveleg hatása szokatlan és nonszensz. Az igazság viszont az, hogy nem is lehetünk biztosak a látottakról alkotott képünkben, hiszen ne feledjük: ez az American Horror Story. Gyakran bizonyosul be, hogy semmi sem az, aminek látszik.

Snooki & JWOWW S01: Nem mutatták meg, hogy a húsz éveseké a világ

Partisorozatnak indult, aztán bekebelezte a koravénség. A Jersey Shore spin-off-jának számító Snooki & Jwoww-ban a rezidens bombanő és bajkeverő barátnője összeköltöztek Atlantic City-ben, ahol vagy a párkapcsolataik miatt idegeskedtek, vagy öregasszonyosdit játszottak.

Az MTV nagyon jól tudta, milyen lehetőségeket rejt a két barátnő, ezért is adott nekik saját műsort. A cél az lett volna, hogy bemutassák, miként isznak, buliznak, flörtölnek és élnek együtt, izgalmas kalandokkal tarkítva a sztorit. Szóval ez szolgált a show alapkoncepciójául, míg nem kiderült, hogy Snooki-t eljegyezték és még terhes is. Potty. Ekkor alapjaiban meg kellett változtatni az elképzelést és a lehetőségek kihasználatlanul maradtak. Most, hogy vége az első évadnak, ezt bátran ki merem jelenteni: a Snooki & Jwoww nem az volt, amit mindannyian akartunk, hogy legyen. Persze, nézett volt, hiszen Snooki rettentően felkapott reality-figura. Akár arról is forgathatna műsort, hogy miképpen ürít a mosdóban, azt is rengetegen néznék. A sztori viszont rám, mint fiatal nézőre, fárasztóan hatott az évad számos pontján.

A műsorban megismerhettük Snooki nem-bulizós oldalát, ami korántsem annyira szórakoztató, mint amikor lekapcsolják az óceán partján matt részegen. Terhessége miatt zsémbessé vált, negatív energiát juttatva ezzel az univerzumba, ami így Jwoww-ra is lecsapott. Emlékeztek a nindzsás-éttermes vagy a házfelújítós jelenetekre? Könyörgöm, még a szexmúzeumot sem úgy kezelték, ahogyan azt Jersey Shore-os karakterük szerint vártuk volna. Megszűntek izgalmasak és viccesek lenni, továbbá néha olyan érzésem volt, mintha szívük szerint nem, csak pénztárcájuk vastagsága miatt költöztek volna össze. Vagy még ha így is van, legalább ne engedték volna látszani.

A legnagyobb gondom tehát az, hogy a Snooki & Jwoww Snooki terhessége nélkül lett volna egy Jersey Shore-hoz méltó spin-off. Még ha így is kialakult egy felvehető és eladható sztori, nem hatott reálisan és hitelesen. Vagy pont ez volt a valóság és a Jersey Shore egy fantáziavilág. De hát a tyúk volt előbb, az aranytojás meg elgurult...