The Walking Dead - Csak a negyedik évad fog segíteni rajta

Az hagyján, hogy két filler epizódot letoltak a torkunkon egymás után. De az, hogy ebből másfél szinte ne szóljon semmiről, már igazán elkeserítő. Mert hogy mi is történt? A 12. részben felbukkant egy régi jó barát még S01E01-ből, aki annak idején megmentette Rick életét, a legfrissebb epizódban pedig leült a két ellenség és tárgyalták a nagy rohadt semmit.

Nem szeretem a filler-megoldásokat, a progresszív epizódok híve vagyok. Ezt a "Rick vs. Governor" sztorit már olyannyira sikerült kinyújtaniuk a készítőknek, hogy a bőr csak lóg a bokájukon. Le kéne rántani az egészet és visszatérni oda, amiben a The Walking Dead varázsa rejlik. Visszatérni a főproblémához és annak a megoldását keresni: mi és miért történt, hogyan tudjuk meg és mi lehet a megoldás. Ezekre a kérdésekre akar minden rajongó választ kapni, de a harmadik évadot inkább egy egészen más problematikával kívánták izgalmassá tenni. Persze, ez eddig sikerült is, mégis abban bízom, hogy Woodbury-t a harmadik évad végeztével eltemetik és soha többé nem támasztják fel.

De történt néhány pozitív dolog is. Például a két nagy ember megbeszélése alatt jobb- és bal kezük a "konferenciatermen" kívül várakoztak és barátkoztak egymással. Daryl és Caesar, illetve Hershel és Milton egyenlő síkra való emelése például kiváló írói döntés, hiszen az azonosulás, a szimpátia kölcsönössége elősegíti majd a reményeim szerinti közeljövőben bekövetkező Woodbury-puccsot. Igen, ki akarom nyíratni a kormányzót, mert csak a halálával érhetünk el további progressziót a történetben. Amíg Rickkel sakkban tartják egymást, nem haladunk semerre sem, ez pedig befásít.

Egy poszt-apokaliptikus sorozat témája sohasem fáradhat ki, hiszen az elképzelhetetlen rengeteg lehetőséget rejt. Remélem, hogy a negyedik évadtól újra indul a felfedezés és felfedező, kíváncsi szellemem kielégítése.

Borzasztóan erős a The Walking Dead

Vasárnap midseason-ben¹ zárt a The Walking Dead harmadik évada és összeraktak egy múltkori részt is alázó epizódot. A stratégiai (tehát élvezhető, nem sablonos akciófilmbe illő) tűzharc, az emberi dráma és a történetbeli újítások, illetve progresszió mind-mind olyan szép kiegyenlítődést kaptak az íróktól, hogy a szezon egyik legkompaktabb sorozatepizódját kaphattuk. Az első két évaddal ellentétben az idei nagyon kielégítő, végre dűlőre jutottak a tekintetben, hogy merre is szeretnének menni a sztorival.

A legnagyobb pillanatokból szemezgetem:

• Maggie és Glenn válasz könyörtelensége. Öröm volt nézni, ahogy érzelemmentesen törik maguk előtt az utat.
• 
  
• Rick, a stratéga. És persze írtam már róla, hogy értékelem azt a két nagy golyót, amit Rickbe implantáltak az írók, hiszen jó kis küzdelmet kaptunk az epizód elején. A feszültség nem lehetett volna nagyobb. Rendben, volt néhány gyenge pontja a jelenetnek: például értette valaki a Shane-hallucinációt? Itt Rick visszatért kicsit abba a szentimentális időszakába, amivel az első két évadban mehetett az agyunkra. A feka elítélt kinyírását pedig már korábban predesztinálta néhány vágókép, úgyhogy nem ért meglepetésként.
• 
  
• Michonne és a kormányzó közelharca. Nem pusztán megtalálta a kormányzó gyenge pontját (lányát), így annak fejbe döfésével mentális káoszt teremtett benne, hanem még neki is sikerült kiszúrnia a szemét. Totális megsemmisülés! Az eddig roppant erős és kitartó bástya alapjaitól hullt darabokra és ó, de jó volt nézni.
• 
  
• Merle és Daryl egymásnak eresztése. Miről beszélünk, kérem szépen? A legnagyobb cliffhanger ever! Semmi előjel, semmi sejtés, csak bele a pofádba. És rémülsz, eláll a szavad, ide-oda kapkodod a fejedet. Gyönyörű! Igazi ötlet meghökkentően tálalva. És Andrea feje! Életemben először örültem annak, hogy Andrea mégis összeállt a kormányzóval, hiszen így közbelépése nem úgy hatna, mint egy kekeckedő bárány húsz róka között.

Az új emberekről véleményt még nem sikerült alkotnom, őket majd csak jövőre vehetjük tüzetesebben szemügyre. Annyi viszont biztos, hogy ezúttal sikerült elkapniuk a szálakat és azokat a leggyengébb, vagyis a legtökéletesebb pontokon ráncigálni. Ezt az epizódot még visszanézem.

¹ Ha ősszel vagy télen kezdenek egy 15+ epizódos sorozatot, akkor annak félidejénél (általában ősz és tavasz végén) egy részfináléval kettészelik azt, hogy addig egy másik, két szezon közötti sorozatot futtasson fel a csatorna körül-belül három hónapig.

The Walking Dead S03E04 - 43 perc, mely epikussá teszi az évadot?

Egy epizód akkor tökéletes, ha közben olyan érzésed támad, mintha évadzáró volna. Tömény feszültség, maximális akciódússág, progresszió és váratlan csavarok jellemeznek egy ilyen részt. Jó, ha egy tévés szezonban egy-két sorozatban lelünk eféle bravúrt. Szeptembertől egészen idáig csak az American Horror Story második évadának legutóbbi részén élveztem el televízionálisan, de a The Walking Dead ma hasonlót ért el.

A kormányzó kis telepe és a börtön története párhuzamosan futott egymással. Azt gondolom már mindenki sejti, hogy Philip (a kormányzó) és Andrea között dolgozni kezd a kémia, amit lassan, de biztosan már mindketten fizikába ültetnének át. Andrea telep iránti nyitottsága persze nem tetszik feka őrangyalának, aki igyekszik kiszimatolni a szarvasgombát. Ez egy tök jó dolog, mást nem is várunk tőle, rejt is izgalmakat bőven.

A börtön történései viszont elnyomták a kormányzót. Egyszerűen fenomenális, mekkora problémahalmazba burkolták Rickéket. És ami a legjobb az egészben, hogy sejtésünk sem lehetett semmiről, a börtön egy csettintésre vált csatatérré. Nem építették erre a történetet, egy szál sem mutatott ilyen végkifejletre, tiszta rétről jött a zombik inváziója. És működött, ugyanis nem mindennapi öldöklést láthattunk. Sőt, utoljára talán a második évad zárórészében mutattak hasonlót.

Persze nem is a zombik öldöklésén van a hangsúly, sokkal inkább a jól megszokott szereplők elvesztésén. T-Dog kinyírásában mindannyian biztosak lehettünk, pusztán idő kérdése volt az egész. Ami egyelőre sokkhatásban tart, az Lori halála és annak igencsak szövevényes módja. Nem hittem volna, hogy ilyen hamar búcsút vehetünk tőle. A szenvedés, a másodperceken belüli döntéskényszer, az asszisztáló szereplők sokkja és a császármetszés lebonyolítása egy olyan jelenetet szült (no offense, Lori), melyet egész' egyszerűen sorozattörténelmi pillanatnak tartok. Már csak azért is, mert nem vagyok szentimentális néző. Érzek izgalmat, feszültséget és örömöt, de nem jellemző, hogy fájdítani lehessen a szívemet. Ha ezt egy valóban empátiánkat kimerítőnek szánt képsorral el tudják érni nálam, akkor náluk a gyeplő.Tökéletes véget írtak Lorinak.

A The Walking Dead ezúttal hivatalosan is révbe ért, joggal várhatunk idegtépő és lehetőleg gyors fejlődést az elkövetkezendő epizódokban.

The Walking Dead S03E01-E02

A The Walking Dead-re általában jellemző, hogy epizódonként kb. 25 perc stratégiai, ám monoton akciót, illetve emberi drámát tartalmaz, majd ezt megint kb. 20 perc valódi izgalommal fejeli meg, amikor is rálátást kapunk a történetre, a cselekmények kimenetelére és következményeire.

Az évadnyitány a 25/20-as perclebontást rendkívül jól szemléltette, ezért egy jellemzően feslett epizódot kaptunk. A tavalyi évadzáró rendkívül fordulatosra és akciódúsra sikeredett, az ember már-már a képernyőnek ordított, merre menjen egyik szereplő, merre a másik, hogy túléljék a zombihorda invázióját. Ennek megfelelően egy hasonlóan ütős kezdést vártam, de ha jól sejtem, mindannyiunk nevében elmondhatom: ez elmaradt. Sőt. A történet olyan lassan futott, hogy mindegy lett volna, ha azt mutatják, miként raknak tábortüzet a szereplők, majd alszanak el mellette.

Feltérképezték a börtönt, belefutottak sok-sok élőhalottba (akiket szebben dolgoztak ki idén) és megintcsak az epizód végén kaphattunk orgazmikus feszültséget. Az öreget gyanútlansága miatt elcsípte egy zombi a lábszáránál, Rick pedig azonnal cselekedett: baltával instant módon amputálta a sebzett lábszárt. Továbbá hosszas dilemma után megölte az elítéltek makacs vezetőjét, aki kétszer is kísérletet tett megölésére. Ez mind ügyes írói húzásnak bizonyult, ugyanis Rick karakterére már igencsak ráfért a férfias határozottság, a vezéralakhoz méltó attitűd. A harmadik évadra megemberesedett, jellemét egy sokkal határozottabb vezető felé vitték el, aki racionális döntéseivel meglepően hitelessé vált. Annyi szépséghibát azért csak megemlítenék, hogy Andrew Lincoln szemmeresztgetése még mindig az őrületbe kerget.

A kapcsolatokhoz nem igazán nyúltak az írók. Annyi látszik, hogy Daryl már nem annyira elutasító Carollal szemben és a Lori-Rick házastársi mizéria is a helyére kerül majd idővel. Lori ezúttal sem hazudtolta meg magát anyai képességeiről. A második rész is igazolta, hogy bizony megérdemelte ő azt a rengeteg mémet. Andrea és fekete angyala a két csonka picivel még mindig úton vannak, a harmadik epizód előzetesében belengetett milícia pedig - ha jól sejtem - már rá is talált Rickékre.

Ja, és mintha több lenne a vér. A leváltott title sequence-ért pedig csillagos ötös.