Noha a The Real Housewives of Atlanta már a negyedik évadát zárja, sosem tettem róla említést, hogy az első szériát bizony végignéztem és éppen eleget is sikerült belőle kapnom ahhoz, hogy végezzek vele.
A műsor rám kissé offenzíven hatott, hiszen túlságosan nagy hangsúlyt fektetett a külsőségekre, a tipikus amerikai gazdagságra. A háziasszonyok eltartásának gyümölcsei: az ékszerekre, autókra és ruhákra fektetett hangsúly nagyobb, mint a cselekmények és történések jelentősége. Az atlantai MILF-ek méregdrága életvitelüket séfek és cselédek segítik, beállítva azt egy valójában teljesen átlagos amerikai családfenntartásnak. Ezzel automatikus ürességet és kellemetlen plasztikízt biztosítanak a műsornak. A "nézd, mim van"-attitűd persze az elitréteg képviselői körében jól megszokott viselkedési forma, így nem kéne meglepődnünk rajta. Csak amikor már a huszadik percnél járunk és Sherée még mindig azon hezitál, melyik bundát is vegye meg télre, enyhén szólva szürke és "who gives a fuck"-hatású.
Az évad során egészen végig úgy éreztem, hogy sokkal inkább a tárgyi, mintsem az érzelmi gazdagság van agyon reprezentálva. Ez pedig lapossá és sivárrá tette az egészet. Az emberi kapcsolatok nem egyszer kerültek háttérbe egy-egy aranynyaklánc vagy sportautó mögött. A reunion ezért is jelentett lelki felüdülést számomra, mert végre jelentősen nagyobb arányban foglalkoztak egymás problémáival a feleségek, ami hitelessé és ténylegesen élvezhetővé tette azt az egy órát.
NeNe egy tökéletes reality-figura, mára az egyik legismertebb feleség a The Real Housewives-franchise-ban (mert ugye van több adaptáció is). Hangos, szókimondó, a tipikus feka valósághős. Barátnője, Lisa, egy cserfes Duracell-nyusziként viselkedett egészen a reunionig, ahol felettébb agresszív magatartása nálam teljes karakterrombolást eredményezett. NeNe ősellensége, Sherée a szofisztikált és elegáns háziasszony megtestesítője lenne, de természetesen szarul sikerült a portré. Kim a platinabarbi, avagy a lábtörlő, akit mindenki sározhat és nem fog harapni nagyot érte. A szereplőgárda ötödik tagja végül DeShawn, akinek szerződését a második évadra már nem újították meg. Az az igazság, hogy DeShawn karaktere elveszett a többi feleség között. Egyszerűen nem tudott lépést tartani a drámával (már amennyi volt), nem éreztem a többiekkel egyenrangú figurának, nem tett sokat a műsorhoz, kissé távolságtartónak tűnt és nem igazán találta a helyét. Ő volt az évad szürke egere.
Mára már három új karakterrel bővült az atlantai plasztikmese, csupán Lisa-nak kellett távoznia az eredeti csapatból. Elkaptam néhány vicces helyzetet az első évad óta, de nem tervezem, hogy újból belefolyok a feleségek rettentő izgalmas életébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése